7. nap

Még péntek délután voltam babázni, vagyis segítettem párommal költözni az unokatesójáéknak. Amennyire rettegtem a találkozástól annyira jól sikerült. Iszonyatosan édes egy baba, csak picikét el van kényeztetve. De nem baj mert így is kis cuki. Nálam nem nagyon sírt, mert bohózckodtunk, repülőset játszottunk. Páromnál sírdogált, csikizés után (párom csikizte) megbeszéltük hogy legközelebb ha megyek hozzájuk akkor megverjük páromat, hát nagyon sokat nevetett közben. Annyira kis tündéri baba.

Úgy érzem túl vagyok lelkileg a babám elvesztésén. Bár ezt így erős kijelenteni, mert még mindig belehalok abba hogy ő már nincs itt. De várom hogy mikor költözik a pocakomba még egy kisbaba, aki örökké velem marad. :):)

Mutatok képet is a kis csöpségről vagyis Bencusról:

ez az a helyzet amit nem nagyon szeret, de még így is elvolt kb 2 percet :P

ÁÁá de álmos vagyok, pancsi elött

Ma nem tornáztam, annyira izom lázam volt a karomba majdnem 6 kiló Bencus és 7től fél 10 ig szinte csak nálam volt. Így megéreztem :):)