Iszonyatosan fáj

Annyira rosszul érzem magam a napokban, nem fizikailag hanem inkább lelkileg.
Mindenkiért próbálok mindent megtenni de sosem jó semmi, semmi nem jó amit én csinálok ahogy én csinálom. Pár napja párommal nagyon csúnyán össze vesztem, szarul esett az hogy unokatestvérének a barátnőjét kocsival viszi ide oda. Értem két hónapja nem jött, fel sem ajánlotta. Kiborultam persze én lettem a rossz mert nem szóltam hogy jöjjön értem, szakítás lett a vége. És itt jött az amin a mai napig nem tudom túl tenni magam, egy pasi rámuszítja az anyámat hogy beszéljen velem, amikor ismeri hogy anyunak hozzám nicns egy jó szava sem, csak ha kell valamit csinálni. Iszonyatosan összevesztünk anyuval aki az én álláspontom nem is fogadja el csak azt hogy párom a kis kedvenc a szent és sérthetetlen. Megbeszéltük párommal kibékültünk, de ez akkor is bennem van egyáltalán nem értem hogy miért kellett ellenem uszítania anyut.

Akkor jött a hétvége, na ez az amit utálok itthon tölteni mert mindenben rossz vagyok. Hugom fél óránént elmondja hogy mennyire utál és idióta nemnormális vagyok. Verekedni már egyre kevesebbet teszi, de én teljes mértékben kikészülök ettől. Persze senki nem szól rá és ha véletlen rákiabálok a 30. idióta nemnormális barom megszólítása után én vagyok a rossz hogy hogy beszélek a testvéremmel ő még csak gyerek. Plusz az is iszonyat szar hogy anyuék semmit nem csinálnak (vagy gép, vagy alvás vagy csak szimplán lusta felállni) Én csinálok kaját, én hozok inni, én csinálok mindent. Mert semmire nem képes itthon senki. Jó tudom dolgoznak és hétvégén pihenni akarnak, de ha nem vagyok itthon mért tudják megcsinálni maguknak?

Persze ha leülök tanulni rögtön valami kell, és elvárják hogy jó jegyeim legyenek, jó legyen az érettségi. Már eljutottam arra a szintre hogy naponta alig eszem, szombaton is ettem egész nap 1 tányér paprikáskrumplit mert már étvágyam sincs.

És megint jön a születésnapom amire tudom hogy megint anyit nem fogok kapni a családomtól hogy dögöljek meg. Nem az ajándékozás ami hányzik, mert tudom hogy szarul állunk anyagilag hanem az hogy legalább ha másra jut 2-3000ft os ajándék akkor rám mértnem jut egy 100ft os sportlszelet hogy boldog születésnapot. 18. születésnapomra kaptam utoljára bármit. Nevelőfateromnak knöyörögni kell hogy  legalább felköszöntsön.

4 hét és próba érettségi suliban tanár váltás, mindenki mindent tőlem vár, nekem kell szednem a pénzt az ajándékokra senki nem hozza. Egy lakatlan szigetre akarok költözni.

Hugom lehet dixlesziás, nem biztos hogy mehet suliba mert most jön ki az hogy anyu mindent ráhagyott, Nem hajlandó feladatokat megoldani, a tér irány idő érzéke még nem alakult ki és rengeteg hiányossága van. Ha árpilisig nem fejlődik nem engedik Islokába. Heti kétszer kéne járni nevelési tanácsadóban foglalkozásra (a hölgy nem érhető el) 2szer logopédia, 2szer fejlesztőpedagógus. Itthon is napi 20 percet kéne vele feladatot megoldani hát eddig még nem lett elkezdve.

A lényeg a lényegben jelenleg semmi pozitív dolog nincs az életemben, hiába keresek sehol nem találok :'(